Sziasztok!
Hát úgy tűnik meghoztam az első részt. Kommenteljetek sokan, az még mindig nagyon fontos. Köszönöm előre is. :)
-Allison, kérlek,
menj el ma te Lucasért az oviba. – simított végig apa a karomon. – Nekem el
kell vinni Christiet zongoraórára, utána meg a drága Mikenál éjszakázik. Olyan
rossz apának érzem ilyenkor magam. – fogta meg a fejét. – Három évvel idősebb,
egy 16 éves fiúnak már más vágyai vannak, mi van ha…
-APA.. – szóltam közbe. – Elég rég óta vannak együtt, és semmi rossz nincs abban, ha ott alszik egyszer egy évben, hidd el nem fog történni semmi. Christie okos lány, sőt én Mikeban is bízom. Ráadásul nyugtasson a tudat, nagyon jó apa vagy. – mosolyogtam rá.
-APA.. – szóltam közbe. – Elég rég óta vannak együtt, és semmi rossz nincs abban, ha ott alszik egyszer egy évben, hidd el nem fog történni semmi. Christie okos lány, sőt én Mikeban is bízom. Ráadásul nyugtasson a tudat, nagyon jó apa vagy. – mosolyogtam rá.
-Attól még
nagyon nem szimpatikus nekem ez a gyerek. Mindegy is, remélem, nem okoz
csalódást a kis Christienek.
-Én hiszek
benne. – ismételtem meg önmagam, mert ugye tudjuk, hogy a költők is úgy
hangsúlyozzák mondanivalójukat, ha valamit hatszázszor leírnak. – Elvigyem Brandyt
is sétálni? – néztem a kölyök retrieverre, aki a lábamnál ficánkolt.
-Nagyon megköszönném, ha megtennéd, még a cégemhez is el kell mennem, leadni egy tervet, valószínűleg kicsit későn jövök. – nyomott egy puszit az arcomra és már el is tűnt a nappaliból.
-Nagyon megköszönném, ha megtennéd, még a cégemhez is el kell mennem, leadni egy tervet, valószínűleg kicsit későn jövök. – nyomott egy puszit az arcomra és már el is tűnt a nappaliból.
Szuper, akkor nézzek Scott után mikor hazaértem, menjek el Lucasért a világ másik végére oviba és vigyem el Brandyt sétálni. Apropó, Brandy, Lucas mindig rágta apa fülét egy kutya miatt, és mivel körülbelül két hete volt névnapja, és ráadásul kertes házban lakunk, apu már nem látta akadályát és vett egy pici retrievert. Ja igen, a házról még annyit, hogy mivel apa építészmérnök, ő építette a házat, anya meg berendezte. A ház nagyon modern, mindenkinek külön szobája van, egy nagy nappali, emellett van egy fürdőszoba, amiben nagyméretű kád található. A konyha oldalából egy családi szoba nyílik, és a kertben megtalálható egy terasz, ami egy üvegajtón át nyílik.
-Christie, - kopogtam húgom ajtaján. – Bejöhetek?-Persze Allison, bármikor. – nevetgélt, miközben egy póló után kutatott a szekrényében. – Képzeld, apa elenged Mikehoz éjszaka. – ült le az ágyára mellém.
-Igen, hallottam róla. – nevettem – Jó látni, hogy ilyen boldog vagy.
-Annyira szeretem őt, de idegesít, hogy apának mindig baja van vele.
-Csak félt téged. De kezd megenyhülni, bááár lehet, hogy jót tenne nekik, ha találkoznának és beszélgetnének. Nem? – vetettem fel az ötletet.
-De lehet, hogy jó lenne. – mondta. – ÉS tudom ám, hogy te beszéltél vele. Köszi. – ölelt át nagy öröme közepette.
-Nincs mit. – nevettem. – De ne csak okosan, mármint… tudod, hogy…
-Al, nyugi, 13 vagyok. – nevetgélt tovább.
-Jó akkor csak készülődj, te tudod bármit szeretnél, én itt vagyok neked. Most viszont én megyek akkor Lucasért.
-Rendben, szia. – köszönt el, mire csak megráztam a fejem és nevetve lementem a konyhába.
-Na Brandy, gyere elmegyünk Lucasért. – csatoltam fel a pórázt játékos kisbarátomra, aki csak ugrándozott körbe-körbe.
@1stWilliams: Drágám már nagyon vágyik egy kis kimozdulásra : )
Tekintettel
a kicsit hideges időre, felvettem a dzsekimet, és a cipőmet, majd a kulcsot a
zsebembe tolva elindultam oldalamon Brandyvel a Blue avenue felé, közben
telefonom fülhallgatóját a fülembe nyomtam és Rihannát hallgattam. Pár dal
leforgása és pár sarok megtétele után már az óvodánál voltam, Brandyt
kikötöttem a kerítéshez és a Nyuszi csoport felé vettem az irányt.
-Jó napot kívánok Mrs. Tailor. Lucasért jöttem. – néztem az óvónőre.
-Jó napot Allison, megint pontos, mint mindig. – mosolygott kedvesen. – Lucas ma jó gyerek volt, még repetázott is.
-Allisooon. – rohant tárt karokkal elém a pici szőkeség.
-Jó napot kívánok Mrs. Tailor. Lucasért jöttem. – néztem az óvónőre.
-Jó napot Allison, megint pontos, mint mindig. – mosolygott kedvesen. – Lucas ma jó gyerek volt, még repetázott is.
-Allisooon. – rohant tárt karokkal elém a pici szőkeség.
-Szia.
Hallottam jó fiú voltál ma. –vettem fel a karomba. – És tudod ki vár itt téged
még?
-Brandy! – kiáltott, majd gyorsan kicserélte a cipőjét és felkapta a kabátkáját, én pedig ráraktam a sapkát.
-Brandy! – kiáltott, majd gyorsan kicserélte a cipőjét és felkapta a kabátkáját, én pedig ráraktam a sapkát.
-Viszont
látásra Mrs. Tailor. – fogtam meg Luke kezét és megfordultam, mikor sikeresen
nekimentem valakinek. – Bocsánat, bocsánat, nem figyeltem… - sajnálkoztam felnézve.
Egy barna hajú fiú állt előttem, széles mosollyal.
-Semmi gond,
megesik az ilyen. –fogta meg a vállam, majd kikerült és a nyuszi csoportba ment
ő is.
-Gyere picúr, most menjünk. – simítottam végig a pici arcán, majd kiérve kikötöttem Brandyt.
-Gyere picúr, most menjünk. – simítottam végig a pici arcán, majd kiérve kikötöttem Brandyt.
-Allison,
hagy vigyem én haza. – nézett nagy szemekkel rám a kicsi fiú, mire a kezébe
adtam a pórázt.
-Csak el ne
engedd.
-Jó tudom,
nagy vagyok már. – rivallt rám.
-Bocsánat. – nevettem el magam. Viszont nem volt ez olyan egyszerű, mint Lucas gondolta, amint Brandy meglátott egy piros kocsit utána akart rohanni és elrántotta a könnyű fiút, mire utánakaptam, így nem esett el.
-Al, - emelte rám kék íriszeit. – Inkább vidd te, megszakadna a szívem, ha valami baja lenne.
Annyira édes, nem lehet neki nemet mondani és egy négy éveshez képest elég fejlett szókincse van. Nem sokkal később haza értünk, természetesen apa és Christie már nem voltak otthon, viszont Scottot se láttam sehol.
-Scoott, SCOTT! – kiabáltam, hátha csak a szobájában van, és igen, igazam lett.
-Sziasztok, hol volt Brandy? – nézett érdeklődve.
-Bocsánat. – nevettem el magam. Viszont nem volt ez olyan egyszerű, mint Lucas gondolta, amint Brandy meglátott egy piros kocsit utána akart rohanni és elrántotta a könnyű fiút, mire utánakaptam, így nem esett el.
-Al, - emelte rám kék íriszeit. – Inkább vidd te, megszakadna a szívem, ha valami baja lenne.
Annyira édes, nem lehet neki nemet mondani és egy négy éveshez képest elég fejlett szókincse van. Nem sokkal később haza értünk, természetesen apa és Christie már nem voltak otthon, viszont Scottot se láttam sehol.
-Scoott, SCOTT! – kiabáltam, hátha csak a szobájában van, és igen, igazam lett.
-Sziasztok, hol volt Brandy? – nézett érdeklődve.
-Apa mondta,
hogy vigyem el sétálni. Veled mi újság?
-Semmi, jól
vagyok. Christie tényleg Mikenál alszik? – vonta fel egyik szemöldökét.
-Igen, apa
végre megengedte neki. – nevettem.
-Hát ez szép
lesz. – ült le a székre, míg én elővettem három poharat és töltöttem bele
puncsot, amit apa csinált délelőtt. – Én meg akkora lúzer vagyok, hogy Tina
soha nem fog meglátni.
-Ne lógasd
az orrod öcsi sajt, nézz rám, én idősebb vagyok, mint te, mégis szingli.
-Ez engem
nem boldogít.
-Ígérem majd
kitalálok valamit, most inkább igyál puncsot. - raktam le elé az italt.
-Óvatosan,
mert meleg. – adtam Luke kezébe is egy bögrét.
Mire
megnéztünk egyet Lucas kedvenc meséi közül, már végre apa is hazaért.
-Allison,
köszönöm, ígérem holnap hamarabb jövök haza. – lépett mögém csendesen.
-Ugyan már,
semmi gond. Christie? –érdeklődtem.
-Ne is
mondd. Mikenál hemperegnek.
-Apaa, bízz
már benne, kérlek. – fogtam meg a kezét. – Tudom, hogy ő a kicsi lányod, és mindig
az is marad, de neki is szüksége van egy társra. Nézd meg, milyen jól el
vannak. – fordítottam felé a telefonom.
@ChristieW.: Soha nem gondoltam volna hogy a világ
leghelyesebb pasija azt mondja szeret.: )
-Jó mit
bánom én, csak ne csináljanak semmi rosszat. –legyintett apa.
Nem soká már mindenki aludni készülődött, természetesen én előbb ágyba dugtam kisöcsémet, jóéjt kívántam Scottnak és apának, majd én is aludni készülődtem.
Hajnal lehetett, kettő óra körül, amikor akárhogy forgolódtam nem tudtam sehogy se elaludni. Eldöntöttem, hogy kimegyek a konyhába és iszok egy kis mézes tejet. Anya mindig ezt adott, mikor kicsi voltam.
-Apa? - néztem a sötétben ülő alakra. -Apa, jól vagy? Megijesztettél!
-Persze, jól vagyok, de te miért nem alszol?
-Persze, jól vagyok, de te miért nem alszol?
-Nem tudtam, de te.. mit ülsz itt kinn? Várj, Christie miatt aggódsz ugye?
-Olyan kicsi még, de nem, nem kicsi felnőtt lány, joga van hozzá, hogy barátja legyen. Csak annyira nehéz elengedni titeket.
-Apa, minket soha nem kell elengedned, lehet a szívünknek egyszerre két hercege is. - mosolyogtam rá. - És az egyik mindig te leszel.



.jpg)
.jpg)
.jpg)
