10. rész - Awaken

Sziasztok:))

Tudom, hogy nagyon kiszámíthatatlan vagyok, de ne is keressetek benne logikát. :D Csak élvezzétek a részeket. Boldog február tizennégyet mindenkinek;)

Mohón pislogtam párat, mire a kép kezdett kitisztulni körülöttem. Egy fehér plafon volt fölöttem. Idegesen néztem körbe.
Fogalmam sincs, hogy kerültem ide. Mintha a világ forogna és mindenképpen ellenem szövetkezne. Minden percben, órában, másodpercben.
Riadtan ültem fel. Az első dolog, amit érzékeltem a kezembe szúrt infúzió volt, ami előző akcióm miatt rettenetesen szúrni kezdett. Oldalra néztem és a kis fehér szekrényen egy maci állt egy csillagos lufiban.
-Kyle – nyögtem erőtlenül. Mikor az ajtón belépett egy orvos, a lehető leggyorsabban feküdtem vissza. Halvány, amolyan tipikus erőltetett mosoly terült ajkaira, amely még jobban kihangsúlyozta erősen kidolgozott, szabályos arcát. -Látom felébredt Miss Williams.– lassan lépkedett az ágyam végébe, ezzel megbizonyosítva arról, hogy nem fog bántani. Bár már majdnem felnőtt vagyok, továbbra is gyerekként félek az orvosoktól és konkrétan mindentől, ami a kórház címszó alatt áll.- Mi történt? – halovány emlékeim voltak az estéről, de azok sem a legjobbak. Hirtelen visszatért az émelygő, szédülő érzés, így változtattam kicsit helyzetemen..
- Barátai szerint tegnap éjszaka meglehetősen sokat ivott, de az alkoholon kívül más szereket is találtunk a szervezetében.
- Drog? – hangom komolyra váltott. - Sosem nyúlnék droghoz. – És a tudat, hogy ráadásul nem is magam okoztam ezt ijesztő volt.
- Igen. Gyomormosást végeztünk önnél, de mivel sokáig nem volt magánál kapott más gyógyszert is. A szervezetet nagyon megterheli az ilyen, sőt, az is lehet, hogy ezután meglehetősen kívánni fogja majd a szert. Mindenesetre pár napig benntartjuk, amíg tart a gyógyszeres kezelés. Van bármi ötlete ki tehetett drogot az italába?- Amiket felsorolt nem éppen voltak kellemes dolgok, csak hálálkodni tudok, amiért nem voltam magamnál.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Kyle, Mason, Robbie, Alice és Hope. Nem volt ott más. Ki tehette ezt?
-Nem, doktor úr, fogalmam sincsen. – mondtam, de hangom alig hallatszott. Megrémültem.
-Allison! – jött be apa az ajtón, mire egy apró mosoly jelent meg a szám szélén. – Kicsim, jól vagy? Éjszaka kaptam egy hívást, hogy behoztak a kórházba és rögtön ide siettem. – hadarta aggódva.
-Igen apa, jól vagyok, semmi baj, ne aggódj. – mosolyogtam rá bíztatóan.
-Akkor én most magára is hagynám önöket, hogy tudjanak nyugodtan beszélgetni, de ne maradjon sokáig, a betegnek most pihenésre van szüksége. – hívta fel rá apa figyelmét az orvos, aztán kisétált az ajtón.
-Édesem. – nyomott egy puszit apa a homlokomra. – Hogy vagy? Mi történt?
-Jól vagyok már, apa. – fogtam meg a kezét. – Fogalmam nincs mi történt, kimosták a gyomrom, drogot találtak a szervezetemben. Nem emlékszem semmire, de esküszöm apa, nem élek tudatmódosító szerekkel.
-Jó kicsim, meg se fordult a fejemben. – szorította meg a kezemet. – De van bármi ötleted, hogy kerülhetett a szervezetedbe? – kérdezte, mire csak megráztam a fejem.
-Apa! Köszönöm, hogy itt vagy, sokat jelent.
-Ne viccelj már, hol lehetnék máshol? De most pihenj. – engedte el a kezem tehetetlenül.
-Apa… - szóltam utána erőtlenül. – A macit… Kyle hozta?
-Fogalmam nincs, leugrottam egy kávéért a büfébe, de mire visszaértem már itt találtam. Nem láttam senkit. Pihenj drágám, nem soká újra jövök hozzád és hozok neked valami finomat. – mosolygott rám, majd ő is kisétált. Úgy gondoltam Kyle volt, aki ott hagyta, így nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
Egyedül maradtam. Egyedül én voltam a kórteremben és a gondolataim. Csend volt. Átgondoltam mindent, ami történt éjszaka. Nem emlékeztem semmi különösre. Csak azon rugóztam, hogy mi van, ha Kyle tette? Mi van, ha mindezt azért csinálja, hogy engedelmeskedjek neki? Mi van, ha csak irányítani akart, csak rosszul sikerült neki és túladagolt? A legszörnyűbb az volt, hogy nem tudtam mitévő legyek. Nem árthatok neki, mert akkor kikészít. Féltem. Még az is megrémisztett, hogy egyedül voltam. Esetlenül halásztam ki a táskámból a telefonom és a fülhallgatóm, majd a fülembe dugtam, ügyelve közben arra, hogy ne tekeredjek vele az infúzióba.
Kényelmetlen volt már háton feküdnöm, így kirakva a szekrény szélére a telefonom oldalra fordultam és a történtek tükrében bámultam ki céltalanul az ablakon, majd néhány zeneszám lefolyása alatt el is aludtam.
Mikor felébredtem a telefonom összetekerve a fülhallgatóval a párnámon hevert, a szekrény szélén pedig egy gyümölcskosarat pillantottam meg, volt benne egy kártya, amit bátortalanul kivettem a banán mögül.
Gyógyulj meg, ma még benézünk hozzád. Aludj sokáig.
– apa, Scott, Chris, Luke
Megmosolyogtam a kedvességüket. Biztos mélyen aludtam, hogy nem ébredtem fel rá, hogy itt jártak. Bárcsak mellettem lennének és nem mentek volna el. Úgy szeretnék már találkozni velük.
Ajtónyikorgást hallottam, mire az ajtó felé kaptam a fejem. A fiú pedig megállt az ajtóban és zsebre vágott kézzel méregetett.
-Bejöhetek? – szegezte nekem a kérdést.

9. rész - Gloom

Sziasztok. 

Csak pár szó. :D Munka, egyetem, tanulás vizsgák, olvassatok, kommenteljetek. Ennyi, nem mentegetőzöm. :DJó olvasást bogárkák! 

Délután volt, az óra már nem soká fél négyet ütött. Tudtam, hogy nem soká eljön a pillanat, mikor el kell indulnom Kylehoz, a hideg is kirázott a gondolattól. Tudtam, hogy estére hivatalosak vagyunk Kyleal és a hülye barátaival az egyik legelitebb helyi klubba. Nem tudtam mire számítsak, vajon Kyle pszichopata énje a felszínre tör majd, vagy mások előtt próbál velem normálisan viselkedni? Mindenesetre elhatároztam, hogy nem maradok egyedül vele semmiképp.
Kedvtelenül besétáltam a szobába és kinyitottam a nagy ajtót a szekrényemen. Valami megfelelő ruhát kerestem az esti partihoz. Valami nem túl kihívót, de azért még is ünnepélyeset. Kiválasztottam egy lila félvállas egybe ruhát, amihez illeni fog a kedvenc fekete clutchom is. Gyorsan magamra kaptam a választott darabom, a levéltáskába meg beledobtam párat, a legszükségesebb dolgok közül. Majd úgy ahogy álltam mezítlábasan a fürdőszobába tipegtem. Felkapcsoltam a tükör feletti lámpát, hogy megfelelő világítást kapjak a szolid sminkem elkészítéséhez, majd miután azzal is végeztem, beledobtam még néhány sminkkelléket a táskába, aztán felvettem a magas sarkú platformos cipőmet és készen álltam, hogy elinduljak Kylehoz. Jó, kicsit sem álltam készen, de tudtam, hogy ezt kell tennem.
-Szia apa! – köszöntem hangosan, hogy hallja, elmegyek.
-Szia kincsem, vigyázz magadra. A telefonod pedig hagyd bekapcsolva.
-Apaaa… - néztem rá amolyan „nagy lány vagyok már” pillantással.
-Jól van, jól van. – tette fel a kezét védekezően, majd elmosolyodott. – De tényleg vigyázz magadra és hívj bátran akár az éjszaka kellős közepén is. Szeretlek. – mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Én is szeretlek. – mosolyogtam, majd egy szoros ölelés után kiléptem az ajtón és Kyle felé vettem az irányt. Úgy beszéltük meg, még régebben, hogy előtte hozzá megyek és együtt megyünk el a klubba. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek. Nagyon éltem. Nem tudtam, mire számítsak, de nem mertem már lemondani a programot. Elmélkedéseim közepette és a potenciális történések kitalálása közben arra eszméltem fel, hogy már Kyle ajtaja előtt állok, a kezem a csengőn, de beleremegtem a gondolatba, hogy meg kell nyomnom. Erőt vettem magamon és egy határozott mozdulattal nagyot ütöttem a gombra.
Néhány másodperc múlva hallottam, hogy fordul a kulcs a zárban és kinyílt az ajtó. Hanyagul támaszkodva az ajtófélfa mellett állva nézett rám életem legnagyobb hibája.
-Szia csibe. – köszöntött gúnyos mosollyal az arcán. – Elég szexin nézel ki.
-Hagyjál Kyle. – ültem le kedvetlenül a kanapéra.
-Miért vagy morci? – ült le mellém. Nem értettem. Nyilvánvaló, hogy miért vagyok „morci”. De végülis igaz, hogy egész éjszaka úgy kell tennem, mintha semmi baj nem lenne, szóval igazából hangolódhatnék is rá.
-Hoznál nekem egy pohár vizet édes? – mosolyogtam rá. Úgy döntöttem csak magamnak teszek jót, ha belemegyek a hülye játékába.
-Ezt már szeretem. – állt fel mellőlem, miközben egy puszit nyomott az arcomra… Gusztustalan.
Aztán nem sokkal később egy pohár vizet tett le elém a dohányzóasztalra és visszaült. Bekapcsolta a tévét és egy jó ideig szótlanul ültünk és néztünk magunk elé.
-Nincs meleged királylány? – kérdezte perverz mosollyal egyszer csak a szája szélén.
-Nem, nincs. – néztem rá megvetően.
-De, én tudom, hogy meleged van. – mondta, majd rátapasztotta ajkait az enyémre. Két kezemmel a mellkasát löktem, de erősebb volt nálam. Grimaszolva elhúztam az arcom, hogy ne érjen el, de lefogta a karom, közelebb húzódott hozzám és a nyakamat kezdte el puszilgatni.
-KYLE! – kiabáltam, mire az egyik kezem elengedte és a számra rakta az ujját.
-Tudom, hogy te is ezt akarod. – mosolygott pimaszul.
-KYLE! – förmedtem rá még egyszer. – Ne csináld ezt!
Letolta a vállamról a ruhát és a lábamat simogatta.
El akartam menekülni. Vergődtem, ahogy csak tudtam. Majd egy erős mozdulattal feljebb tolta a kezét, mire hirtelen gyorsasággal előrelöktem a fejem, sikeresen orrba fejelve, mire elengedett és vérző orrához kapott.
-Te lökött tyúk! – ugrott fel mellőlem, majd a fürdőszobába indult, gondolom zsebkendőért. Én pedig elégedetten visszahúztam magamra  a ruhámat és mivel tekintettel a hűvöskés éjszakára vittem magammal egy egyszerű fekete kabátot, a kezembe vettem, és indulásra készen álltam. Nem érdekelt, hogy mennyit akar még tökölni, mielőtt a klubba megyünk, készen voltam egy egész órát is az ajtóban állva tölteni.
-Még nem végeztünk. – csörtetett el mellettem a gardróbja felé, majd dühösen magára rángatott egy inget és egy fekete nyakkendőt. Beleborzongtam a mondatba. Nem tudom elképzelni, mire lehet még képes. Nagyon nagyot csalódtam benne. A fogas mellett álltam és vártam, hogy elkészüljön. Felvette a lakkcipőjét, beletűrte az ingjét a farmerjába és leakasztotta a zakóját a fogasról.
-Na ide figyelj. – lökött a falhoz, majd szabad karját a nyakamnak szegezte. – Ha ma este megpróbálsz seggfejnek beállítani nagyon csúnya dolgok fognak történni. Megértetted?
Nem tudtam, mit csináljak, így csak bőszen bólogatni kezdtem.
-Nagyon helyes. – bólogatott, majd kivágta az ajtót és megvárta, míg kimegyek rajta.
Kint sötét volt, a lámpákkal szegélyezett utat követtük. Szerencsére nem volt túl messze a klubb. Kyle barátai már ott vártak ránk, Alice, Mason, Robbie és Hope. Isten ments, hogy ítélkezzek, de ez a hanyagul rugdalom a kólás üvegeket és elállom az utat dolog nem nagyon tetszett. Érdekes estének ígérkezett, de reméltem, hogy élvezni is fogom azért valamennyire.
Néhány perc sorbaállás után végre bejutottunk a klubba. Nem sok ember volt, de a zenéket már ontották és az alkohol is rendesen fogyott. Lepakoltuk a kabátunkat, Robbie és Alice voltak, akik inkább táncolni mentek, míg Kyle megrohamozta a pultot. Mason csak pislogva nézett, amint mondtam Kylenak, hogy rendeljen egy erős koktélt nekem. Általában nem szoktam inni, de ez a nap különleges volt, úgy éreztem nem bírnám ki nélküle az éjszakát. Mason és én Robbie és Hope felé pillantottunk, aztán mikor Kyle visszajött, hogy itt a rendelésünk, visszafordultunk.
Furcsának tartottam Kylet, hiszen látványosan kacsintott egyet, aztán alsó ajkát harapdálva nézett rám. Valami nem oké a gyerekkel. Ahelyett, hogy ezt boncolgattam volna, inkább betudtam annak, hogy úgy akarja, a kapcsolatunk felhőtlennek tűnjön és belekortyoltam az italba. Elsőre egészen furcsa íze volt, de ezt letudtam annyival, hogy még sosem ittam ilyet és biztosan nem voltam felkészülve az ivásra. Tizenegyig beszélgettünk. A többiek egész keveset ittak, de nekem már a hatodik pohár csúszott le. Egyáltalán nem szoktam inni, de kezdtem elveszíteni a fejem. Úgy éreztem, kell még egy pohár és mintha magához láncolt volna az ital, ittam. Kylenak ez egészen tetszett és furcsamód minden pohárnál felajánlotta, hogy kihozza nekem. Megittam a következő pohárkával is és Kyle kihasználva, hogy kissé becsiccsentett állapotba kerültem, a táncparkettre húzott és elkezdtünk táncolni.
Kezei furcsa utat jártak be a testemen, majd megcsókolt. De nem húztam el a fejem.
-Ha ma este megpróbálsz seggfejnek beállítani nagyon csúnya dolgok fognak történni. Megértetted? – csengett a fülemben a hangja. Játszanom kell a játékát, nem akarom tudni, mire lehet még képes.
Mason kezei csusszantak a derekamra és könnyedén emeltek egy kicsit arrébb. Fájt a fejem, mégis repültem. Vagyis azt éreztem.
-Haver el tudsz jönni egy kicsit? – Kyle bólogatással válaszolt, majd egy puszit nyomott a homlokomra és eltűnt a tömegben.
Esetlenül botladoztam oda az asztalunkhoz, majd leültem és egy húzásra felhajtottam a megmaradt pohár koktélt, majd megpillantottam Jamest és a barátait. Bolyongva indultam el felé, gondoltam köszönök neki, ha már Kyle sincs itt és a barátai se. Megbotlottam, majd mivel James háttal állt nekem, kezem a vállára tapasztottam. Alig kaptam levegőt. Erősen kapaszkodtam, reménytelenül néztem rá. Jobban kezdtem szorítani a vállát, közben kihallottam pár szót, de rettentő rosszul voltam. A következő pillanatban nem éreztem semmit, minden elsötétült és csak annyira emlékszem, hogy elengedem James vállát, aztán sötét lett…