Díííííííj

Szabályok:

- Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad!

Köszönöm Bigtime Lover :)

- Küldd tovább a díjat!

1. csviki18 - Az utolsó meccs

2. CiniThePrincess - Játék az életem

3. 9anonym28 - Love story

4. _nemvagyokjoiro - A múlt

5. -Mrs-Griezmann - Üzentek tőle

6. Dorothy31 - Szerelem vagy szenvedély?

7. Naa.. jóóó elég lesz már :D

-Tedd ki a plecsnit jól látható helyre úgy, hogy az én blogomra vezessen!

Ki a fene az az én? Ha Bigtime Lover akkor már egyszer a te blogodra vezet egy kicsit feljebb :D

-Írj le 10 tényt magadról!

1. Ismerem Dzsudzsák Balázst

2. 219 közzétett megjegyzésem és 29 bejegyzésem van

3. Télen van a szülinapom

4. 3 perccel ezelőtt széttört a szemüvegem

5. Épp a nappaliban ülök és azon gondolkozok, hogy mit írjak még

6. Nincs tesóm

7. Képtelen vagyok kávé nélkül élni, mert egyébként keveset alszok

8. Utoljára a Balatonnál voltam nyaralni

9. Van egy kutyááám 

10. Te meg még mindig csak Balázsra gondolsz:'D 

15. rész - Szükségem van rád...

Már eltelt egy nap mióta Nathan Whittmore ajtaján kiléptem. Ágyamon ülve, hátam a falnak vetve görgettem le a facebook értesítési sávját, mikor telefonom hangosan jelzett, hogy üzenetem érkezett twitteren. A kezdőképernyőn egy ismerős név villant fel. Mosolyogva nyomtam ujjam a kék madaras ikonra és kíváncsian olvastam a sorokat.
@JamesMaslow Mi újság Zöldszem? :)) Mi lesz a beígért találkozással, hogy végre a saját szememmel is meggyőződhessek róla, hogy már tényleg jól vagy? :)
Gyorsan a válasz opcióra nyomtam és már kezdtem is írni a szöveget.
@1stWilliams Szia Magas :) Az imént épp azon gondolkoztam, vajon hogy fogadnál tőlem egy váratlan látogatást, aztán sajnos rá kellett, hogy jöjjek fogalmam sincs hol laksz :(
@JamesMaslow Hát, ha te is úgy gondolod ezen változtathatunk :D  Vagy esetleg ebéd után egy kávé?
@1stWilliams Én benne vagyok  :)
@JamesMaslow Akkor egy körül ott vagyok nálad ha neked is megfelel
@1stWilliams Hülye lennék elszalasztani a lehetőséget :D Köszönöm akkor nem soká találkozunk :)
@JamesMaslow Addig is vigyázz magadra! Szia :)
Vigyorogva indultam meg a fürdőszoba felé, hogy egy kicsit ráncba szedjem magam, ugyanis az óra már delet ütött. Tekertem egyet a hangfalamon, biztosítva ezáltal, hogy valószínűleg családom is élvezhette a csodás melódiákat.
I’m like a dog without a bone… Just like they say it in a song – dúdolgattam az általam már jól ismert sorokat, miközben a tükörhöz hajolva épp szempilláimat igazgattam, hogy kellően nagyok legyenek.
-Hééé, hát ez meg miért ilyen hangos? – nevetett Christie mellém állva és a tükrön át szemembe nézve, mire én is elmosolyodtam.
-A szempillaspirálomnak szülinapja van és most épp bulizunk. – mutattam felé az előbb említett tárgyat.
-Őrült vagy. – mondta, majd nevetve hátat fordított és készült kimenni az ajtón. Én pedig elkaptam a kezét és megpörgettem, nevetve rám nézett, majd megvontam a vállam és mindent az „ünnepeltre” fogtam.
-Meghívott téged is a szülinapjára. Milyen vendég az aki nem táncol?
-Nem voltam még háromfős szülinapon, de köszönöm a meghívást hölgyem. – nézett még mindig széles mosollyal arcán az Astor felé, majd csípőjét rázva a konyha felé vette az irányt. Majd én is a folyamat befejeztével kiléptem a szobából és indultam az ebéd illatának irányába.
Szűk egy órával később már a kanapén ültem teljes harci díszben és kisöcsémmel böngésztük a nickelodeont, aztán megállapodtunk abban, hogy Shimmer és Shinet nézünk. Ám mikor jött a sárkány, a csengő megszokott dallamára kaptam fel a fejem, és siettem a cipőm felvételével, hogy még véletlen se várakoztassam meg Jamest.
-Szia. – hanyagul a falnak támaszkodott, kezeit zsebre vágta és zöld szemeit rám emelve egy mosolyt eresztett felém.
-Szia. – köszöntem én is neki. – Elég pontos vagy. – nevettem, arra célozva, hogy hajszálpontosan egy óra volt, mikor meghallottam, hogy valaki csenget.
-Igazából itt állok már öt perce, de szeretek pontosnak tűnni. – nevetett ő is.
-Sokkal jobb színben vagy, mint legutóbb, mikor láttalak. Igaz, az még a kórházban volt. – nézett rám, immár az autójában a slusszkulcsot forgatva.
-Igen, jobban is érzem magam. – mosolyogtam rá hálásan. Mióta ismerem olyan kedves velem. Na de hát…. Kyle is az volt. Jamesben mégis jobban megbízom és érzem azt a kisugárzást, ami semmiképp nem tartogathat semmi Kylehoz hasonló vonást. – De mesélj már te is, ne csak mindig rólam legyen szó.
-Nem vagyok egy izgalmas ember. Velem nem történnek NCIS-ben is helytálló történetek. – nevetett. – Megírom, eladom és a jogdíjat felezzük, na mit szólsz?
-Örülnék, ha már ott tartanánk, mert legalább már vége lenne ennek az egész szarságnak. – néztem a kesztyűtartót egykedvűen.
-Elég ha hiszel benne, és megteszed, amit tudsz. – tekintetét magamon éreztem, így hát én is felé fordítottam fejem. – Hidd el, aki szeret végig ki fog tartani melletted, bármilyen nehéz helyzetben is legyél. Soha nem leszel egyedül, szóval soha ne add fel.
-Köszönöm, aranyos vagy. – mosolyogtam rá, majd hirtelen kiböktem, mert már biztos voltam benne. – Azt is köszönöm, hogy ajándékot hoztál nekem, és hogy benn voltál a kórházban.
-Nem kel megköszönnöd, felelősnek éreztem magam, hogy nem tudtam mit csinálni, mikor odajöttél hozzám. Éreztem, hogy megszorítod a vállam és még csak el se tudtalak kapni… Olyan gyorsan történt minden, megfordultam és te már a földön feküdtél, már csak a mentőket tudtam értesíteni.
-James te hülye vagy. – mondtam egy halvány nevetés kíséretében. – Már hogy lennél felelős bármiért? Megtetted, amit senki más. Mást nem is tehettél volna.
James elfordította a kormányt és egy ház előtt állította le az autót. Kiszálltam, majd a házra nézve a lélegzetem is elakadt.
-Hű… - préseltem ki magamból életem leghosszabb mondatát.
-Tetszik? – kérdezte, miközben egy kattintással beriasztotta a fekete járművet.
-Nem tudtam, hogy ilyen kurva nagy házban laksz. – néztem rá. – Mondjuk sztár vagy, mit vártam. – nevettem el magam legyintve egyet.
-Belülről is megnézed vagy állunk még egy fél órát itt? – kérdezte nevetve, mert ő az autó orrának támaszkodva állt, én pedig csak bámultam magam elé.
-Hát lehet, hogy túl nagy sokk lenne egy napra, ha belülről is meglátnám ezt a luxust. – nevettem el magam, majd megindultam az ajtó felé, James pedig természetesen követett.
Elfordította a kulcsot a zárban, majd az ajtót belökve mutatta, hogy menjek beljebb. Nem csalódtam. Egy nagy ebédlő terült el előttem, bal kéz felől pedig a konyha kapott helyet, jobb kéz felől pedig a nappalira engedett rálátni jelenlegi helyzetem.
-Hű váó. – immáron körülbelül ötödször estem szerelembe a házzal, a berendezéssel, a dizájnjával és az egész összképpel, amit láttam.
-Mondasz valami mást is ma? – nevette el magát, majd gyengéden hátamnak támasztotta kezét és kicsit beljebb tolt. – Várj, had találjam ki… most itt állunk fél órát ugye?
Cipőmet ledobva és a gondosan a kabáttartó állvány alá helyezve néztem fel a magas fiúra.
-Merre? – kérdeztem kíváncsian.
-Jobbra, a nappaliba. – felelte, majd ujjával az előbb említett hely felé mutatott.
Ahogy a helyiségbe léptem megtorpantam és egy kicsit hátrahőköltem.
-Jézusom. – adtam hangot meglepettségemnek, mire James szokásosan csak elnevette magát.
-Foxi! –hajolt le, miközben a kosárkában alvó kutya csak aludt tovább.
-FOX! – szólt rá erélyesebben, a kis állat szemei pedig kipattantak és legnagyobb boldogságában futott oda gazdájához, aki egy pillanat alatt felkapta a jószágot.
-Allison, Fox. – nyújtotta oda az állat tappancsát. – Tudom, hogy nagyon ijesztő, de ne félj tőle nem bánt. – nevetett az előző akciómra célozva ezzel.
-Hahaha… nem félek tőle, csak váratlanul ért. Brandy már az ajtóban áll, mihelyt megérkezünk, nekem szokatlan, hogy egy kutya aludni is szokott. – nevettem én is.
-Fox lusta. – mondta, majd letette a kiskutyát a földre, ám az végig a lábunk alatt cikázott. – Foglalj helyet. – nézett célzón a fehér kanapéra, majd kávét töltött a két előre kihelyezett csészébe. – Hogy szereted?
-Erősen, feketén, köszi. – néztem a szorgos fiúra, majd elém rakta a csészét.
-Tényleg. – kortyolt egyet a kávéba, majd az asztalra rakta. – Még mindig nincs ötleted mi történhetett azon az estén?
-Az igazat megvallva… - húztam fel a lábam és kissé felé fordultam, hogy lássam, mit reagál a hallottakra, majd elkezdtem beszélni a rendőrségről, Kyleról, a helyzetről, a kórházról. Megpróbáltam röviden, minden lényeges infót közölni. Igazából jó volt, hogy ezt valakinek kibeszélhettem magamból a rendőrségen kívül.
-Hűha. – nézett rám döbbenten, mire elnevettem magam.
-Na mi van, nem tudsz mást? – kezdtem cukkolni, mint ő nem olyan rég engem, mire elmosolyodott.
-Hát rá semmiképp nem gondoltam volna. Azt hittem mikor kibékültél vele rájön, mit veszíthet…  De a legfontosabb, mi lesz most? – nézett aggódóan.
-Whittmore kezében van az ügy, beszéltem vele, ötleteltünk és kiokoskodtuk mi lenne a legmegfelelőbb Kyle ellen. – emeltem rá a tekintetem, mert eddig a csészét szorongató kezem szuggeráltam. –James, szükségem van rád… 

14. rész - Valami új

Találkozót beszéltem meg Nathannal. Kellemes érzés fogott el annak tudatában, hogy jól cselekszem, ennek ellenére hihetetlenül ideges voltam. Az agyam végig tudta, mit kell tennem, már csak azt kell kitalálni, mit mondok apának, hova megyek. Nem akartam, hogy tudja az igazat. Hamarabb megtalálta volna Kylet mint a rendőrség. Ám gyomromat továbbra is fojtogatta az érzés miszerint hamarosan hangosan is ki kell mondanom feltevéseimet. Hirtelen felálltam az ágyamról, de szédülni kezdtem és rám tört a hányinger. A székem háttámláját fogtam, hogy ne essek vissza az ágyra, szemeimet összeszorítottam és próbáltam nem az érzésre koncentrálni, csak arra gondolni, hogy jól vagyok, a hányingert csak beképzelem. Néhány percbe telt, mire visszatért az egyensúlyérzetem és megindultam a fürdőszoba felé, hogy olyan arcot varázsoljak magamnak, amivel képes vagyok emberek közé menni ismét. Lábam a hideg kövön siklott végig és a tükröt kémlelve, folyamatosan magamon tartottam tekintetem.
Láttam, hogy mindkét szemem erős lila karikák szegélyezik és ajkaim is lilás árnyalatban pompáztak. Éreztem, hogy nem vagyok jól és a tükör sugallta sápadt arcom is ezt sejtette. Megnyitottam a csapot és bő hideg vízzel arcot mostam, hogy egy kicsit felpezsdüljön a vérkeringésem.  Mikor már nagyjából úgy éreztem készen állok, azt mondtam apának, sétálok egy kicsit és elindultam a rendőrségre.  Görcsösen ültem az ajtó előtt várva arra, hogy Nathan felbukkanjon valahol. Fogalmam sem volt, hogy néz ki, vagy egyáltalán mire számítsak. De a portánál egy „Nathan Whittmore” névtáblával ellátott ajtó elé ültettek le, és azt mondták pár perc múlva megérkezik. Idegesen morzsolgattam ujjaim és fekete tornacipőmre tapasztottam tekintetem.
Gondolataim már messze jártak, mikor egy karakteres hang szólított meg.
-Allison? Allison Williams? – tornyosult fölém a magas alak, mire hirtelen odapillantottam, és mint késdöfés hasított belém újra a kellemetlen érzés. Ügyetlenül felálltam a székről, majd elfogadtam a felém nyújtott kezet.
-Nathan Whittmore. – folytatta mosolygós és bizalmat sugárzó kiállásával.
-A… Allison. – szólaltam meg egy általam is ismeretlen, vékony és ijedt hangon.
-Örülök a találkozásnak Allison, menjünk be. – mondta, majd ajtót nyitott, és félre állt, hogy előtte mehessek be az irodájába.
Egy kicsit barátságosabbnak tűnt a szoba, mint az amiben a jegyzőkönyvet felvették nem is olyan rég. A fa székek helyett kényelmes fotelek fogadtak és egy kicsit otthonosabb érzetet keltett az egész. Az asztalon Nathan névtáblája és néhány kép – gondolom a családjáról – kapott helyet, mely megmosolyogtatott és melegséggel töltött el. Tudtam, hogy Nathan kezében jó helyen lesz az ügy, ugyanis kizárt, hogy egy ilyen családcentrikus embert, mint ő, ne fogjanak meg a hallottak.
Bátorítóan mosolygott rám, keze alatt az aktákat tartva. Nem siettetett, nem próbált meg mihamarabb túl lenni az egészen, csak várt türelmesen, hogy készen álljak beszélni a történtekről.
-Tehát… - kezdtem bele a számomra kicsit nehézkes témába. – Mikor legutóbb azt a kérdést kaptam, hogy van e valaki, aki gyanút kelthet az ügyben,…. akkor azt mondtam… azt mondtam nem gyanakszok… - a szavak nehezen hagyták el ajkaim. A torkomban a gombóc nagyobb volt, mint amit valaha is tapasztaltam. Úgy éreztem megfagy bennem a vér és képtelen vagyok megszólalni.
-Most pedig azért jöttél, mert úgy gondolod, mégis van valaki, akinek köze lehet hozzá, így van? – Nate látta rajtam, milyen nehéz, hogy szavaim utat törjenek maguknak. Kérdésére egyetértően bólintottam. Úgy éreztem minden erőmet össze kell szednem és ki kell végre mondanom.
Mikor járni kezdtünk, nem számítottam rá, hogy ez lesz a vége.  Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Kyle lesz az a személy, aki miatt a rendőrségen fogok ülni, egy maximum 25 éves sráccal szemben. Idegesen tördeltem ujjaim és adrenalin szintem az egekbe szökött.
-Kyle…, a fiú, akivel együtt vagyok. Az egész úgy kezdődött, hogy féltékeny lett egy barátomra. Mikor számon kérte rajtam meg… megütött. – szakadt ki belőlem. Kimondva minden olyan komolyan hangzott, talán míg nem mondtam ki nem is éreztem milyen komoly. Minden egyes szó súlya nehezedett a vállamra. Majd a felismeréstől, hogy igen, ez tényleg megtörtént, újra megijedtem Kyletól, fülemben csengtek egykor elhangzott mondatai.
„- (…) tudod édesem… én mindig elérem a célom. Te pedig asszisztálni fogsz hozzá.”
„ – Téged teszlek felelőssé.”
„- Rossz dolgok fognak történni.”
Féltem. Ott ültem és féltem. Tudtam, hogy nincs visszaút. Tudtam, hogy most már nincs mit tenni, mégsem szólaltam meg.  Nem mertem, nem tudtam.
-Kérsz egy pohár vizet esetleg? – kérdezte Nathan, mikor látta, hogy megrekedtem és agyamban erősen kattognak a fogaskerekek.
-Nem, köszönöm. – mondtam, majd úgy éreztem, ha már szólásra nyitottam a szám, talán könnyebben tudom folytatni a beszédet. – Azon az éjjelen, egy szórakozóhelyen voltunk. Előtte Kylehoz mentem, hogy találkozzak vele… - ismét megakadtam egy pillanatra, olyan témáról kell beszélnem, amiről jóformán csak a legközelebbi barátainak mesél az ember. De tudtam, hogy a hangsúly most nem ezen lesz, így hát egyszerűen csak tenyeremet vizslatva vágtam bele a témába. – Szóval… le akart velem feküdni. De én nem…
-És mi lett a dolog kimenetele? – nézett rám összehúzott szemöldökkel.
-Orrba fejeltem… - mondtam, mire Nate apró mosolyra húzta száját.
-Jól tetted. – nézett rám megpróbálva oldani a bennem lakozó feszültséget, mire egy picit én is elmosolyodtam. – Tehát, ezután mentetek az említett szórakozóhelyre?
-Igen, és ő hozta nekem az italokat… - kezdtem bele az utolsó emlékeim mesélésébe.
Miután mindent megbeszéltünk és a jegyzőkönyvbe vétel megtörtént, jó érzéssel távoztam az irodából. Nathan azt mondta szükségünk lesz egy harmadik emberre, akit bevonunk a történetbe és mivel azt akarom, hogy Kyle ne tudjon erről az egész gyanúsításról, megpróbáljuk csapdába csalni. Megbeszéltük a részleteket és egy terv körvonalait vázoltuk fel agyunkban.
Nem is tudtam még, hogy valami teljesen új… valami veszélyes veszi kezdetét. Már tudtam is ki lesz az a bizonyos harmadik személy.