Heyeeey! 18. rész :D Nagykorú lett az oldal!
Kacsintgassatok el hozzá is már a 91.(!!) résznél jár :D Nagyon ügyesen ír!
Katt -> rusherforlifek3
Néhány óra múlva James és én már az ágyamon ülve beszélgettünk, ő megbízva a feladataival én pedig tudatában annak, hogy a Nathan minden lépésemről tudni fog a továbbiakban, bármit csinálok. A telefonomban nyomkövető, vészhívó és minden hasonló fontos dolog, amire csak szükségem lehet.
-Féltelek. – hajtotta le a fejét a fiú. A kijelentése nem mondom, kicsit meglepett, de tudtam, hogy ilyen rövid idő alatt is milyen közel kerültünk egymáshoz, szóval nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Kicsit felém fordult és két tenyere közé fogta a kezem. – Nem akarom, hogy egy ilyen barom miatt még nagyobb bajod essen.
-Kockáztatás nélkül nem lehetek győztes. – mondtam és egyúttal ráraktam a tenyerem a felül levő kezére biztatásképp. – Ha véget akarok ennek vetni muszáj lesz megtennem.
-De… de nem lehetne valami mást csinálni, nem lehetne másképp? – aggódó tekintetét rám emelte, majd ötletek halmaza terült szét a fejében és mesélni kezdte. – Beöltözök neked és megcsinálok én mindent, amit neked kéne és akkor neked semmi bajod nem lesz. – jött izgalomba, mire csak hangosan felnevettem.
-James.. nagyon aranyos vagy, de figyelj, másfél fejjel magasabb vagy, mint én. – paskoltam meg a kezét, ami még mindig az enyémet tartotta, amit egy gyors mozdulattal elrántottam és telefonom után nyúltam. – Írok Kylenak.
Ha lehet még annál is több aggodalommal emelte rám zöld szemeit, mint amennyit eddig láttam rajta.
-Mit írsz? – kérdezte, majd közelebb húzódott hozzám és a kezemben levő telefonra pillantott, amit kicsit felé fordítottam, hogy pontosan lásson mindent.
@1stWilliams: Kyle, nem megyünk el bulizni valahova? Szeretnék egy kicsit kimozdulni és te ismered a legjobb helyeket a városban.
Amint megnyomtam a küldés ikont óriási gombóc költözött a torkomba.
-Kedvesnek kell vele lennem. – mondtam a telefont pásztázva, de a mondatot James felé intézve.
-Tudom. – zárta rövidre a témát, majd támaszkodó kezeit felemelte, minek következtében hangos puffanással eldőlt az ágyamban és arcát kezébe temetve nyöszörgött egy ideig, míg nem hallotta meg telefonom hangos csipogását, mely üzenetet jelzett. A hátam mögé néztem a fiúra, aki szétnyitotta ujjait és tágra nyílt szemekkel figyelt mögüle, megnyitottam az üzenetet elolvastam, majd odanyújtottam neki a telefonom.
@KyleTheGreat: Na látod, tudsz te ha akarsz, ezt már szeretem. Este összeszedlek és szólok Hopenak hogy hívja össze a bandát. Okos lány vagy te, nem hiába szeretlek…
A hányinger kerülgetett a szövegétől, az egész embertől undorodtam. „Nem hiába szeretlek” Ja… persze. Én is szétverem, akit szeretek amúgy. James rosszalló tekintettel nyújtotta vissza a telefont, mire én csak megráztam a fejem és elkezdtem bepötyögni a választ.
@1stWilliams: Akkor majd írj, hogy mikorra legyek kész:)
Az üzenet küldése folyamatban állapotsávot figyeltem, míg át nem váltott. Elküldve. Szóval akkor ma estére csináltam magamnak egy kis programot. Nagyon jó lesz biztosan, remélem nem a kórházban ébredek fel megint.
-Figyelj… - ült fel a fiú, fél kezével hátamat támasztva. – Én is ott leszek, egyedül semmiképp nem mehetsz el. Figyelni fogok rád, jobban, mint múltkor.
-James… - néztem mélyen a szemébe és végigsimítottam arccsontján. – aranyos vagy, de ha mindig téged lát egyszer meg fog verni.
-Hát inkább, mint téged. – nevetett fel, arra utalva mennyire nevetséges az indokom.
-Mindkettőnket… - halkan mondtam ki a szót és lesütöttem a szemem, mire állam alá nyúlt és magára emelte tekintetem.
-Nem hagyom. – suttogta. Szája vészesen közel volt az enyémhez. Még mindig államat fogta és a szemembe nézett. – Többé nem.
-Nem tudsz mit tenni. – szavaim alig hallhatóan hagyták el a számat, ő mégis jól hallott mindent. Még mindig közel tartott magához és egy pillanatra sem eresztett el.
Kezét a nyakamra csúsztatta és hüvelykujjával az arcomat simogatta. Szemeivel a számat és a tekintetemet pásztázta.
-Minden rendben lesz. – súgta oda, de szavai már a számban haltak el. Lassan csókolt, mintha törékeny lennék, mintha minden percben vigyázni akarna rám. Teljesen más volt, mint Kyle. Furcsa, de Kyle sosem csókolt meg így. Szavak sem kellettem hozzá, hogy érezzem, törődik velem. Abban a percben azt éreztem semmi sem történhet, senki sem bánthat, mert ő itt van és vigyáz rám. Lassan távolodott el tőlem, majd kezét még mindig a nyakamon tartva reakcióm figyelte, én pedig csak halványan elmosolyodtam. Látva ezt felbátorodott, közelebb ült hozzám és magához húzott.
-Vigyázz magadra. – szorosan ölelt, majd a twitterem csipogása lebbentett szét minket.
@KyleTheGreat: Este nyolc cica, csini legyél °w°
Az persze, csini. Legszívesebben egy nyúzott melegítő felsőben és egy régi rossz nadrágban mennék, de sajnos nem tehetem. Whittmore megmondta, hogy a lehető legjobb kapcsolatot próbáljam meg ápolni vele a következő napokban és tegyem meg, amit kér, míg az meg nem haladja az ingerküszöbömet. Nem kertelek… rettegtem mi lesz.
Következő pillanatban a twittert bezárva az órára pillantottam. Fél hét, sietősen James kezébe nyomtam a cuccát és kifelé lökdöstem a szobából.
-Menj, menj, menj, ha itt talál végünk, gyorsan kell elkészülnöm.
-Al, fél hét. – nevetett rám már a bejárati ajtónál. – Van még másfél órád.
-Csak másfél óra! – néztem rá megrökönyödve. – Tudod milyen kevés az?
A fiú újra felnevetett, majd szorosan átölelt.
-Vigyázz magadra, tényleg… és majd írj, ha tudod, hova mentek ott leszek, meg se próbálj megállítani. – tette hozzá mikor egyik kezével már az ajtó felé nyúlt. – Rám számíthatsz.
Gyorsan engedtem a fürdővizet magamnak, közben kirohanva a szobámba a szekrényajtót kivágva kerestem a megfelelő öltözéket. Ritkán hagyok akkora kupit magam mögött, mint most, de minden perc aranyat ért. Rohamos gyorsasággal fürödtem meg, mostam hajat és fogat. Összegeztem magamban a dolgokat.
Scott öcsémmel van játszótéren, Christie Mikenál alszik, apa meg biztos a projekten dolgozik még mindig. Gyorsan írtam Scottnak egy üzenetet, hogy jó eséllyel nem leszek itthon, ha hazaérnek, de azért ne legyenek el sokáig, Luc egyen, és maximum kilenckor fekvés neki. Fél perc múlva jött is az sms.
„Hova mész?”
Épp sütöttem be a hajam és körülbelül 10 perc múlva nyolc óra szóval válaszként csak két szót pötyögtem be neki. „Kyle buli”, de öcsémhez hűen inkább írogat fél szavas smseket, mintsem felhívna, tovább faggatott.
„Biztos, hogy pont Kyle az akivel buliznod kell? Nem tetszik Allison….”
Egyik kezemben szemhéjceruzával, másikban a hajsütővel ügyetlenkedtem, hogy mégis értelmes választ írjak vissza neki, vagyis nagyjából helyes sorrendbe üssem le a betűket.
„Minden ok lesz,vigyázzatok”
Részemről a beszélgetést lezártnak tekintettem és egy egyszerű mozdulattal félig hátra fordulva dobtam ki a fürdőszobából a telefont a fotelra.
Alig, hogy kész lettem a hajammal és a sminkkel már Kyle csöngetett és ugyanúgy, mint néhány órával ezelőtt, az ajtófélfának támaszkodva mosolygott rám, mikor ajtót nyitottam.
-Csini vagy. – mosolygott. – Ezt már szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése